15 éven át dolgoztam építészként; ott is a művészeti - vizuális kifejezésmód lehetőségeit kerestem. Egy építész mindig nagy léptékben gondolkodik, az ékszerkészítő világa ennél kisebb, de nekem épp e kisebb lépték jelenti a nagyobb és szebb kihívást.

Már középiskolásként is készítettem ékszereket. Ezért erősen hezitáltam az ötvös szak és az építészet között. Végül apukám nyomdokaiba léptem és építészetet tanultam. De mind az egyetemi éveimet, mind az építész karrieremet végig kísérte ez a kettősség. Sóvárogva figyeltem a kortárs ékszertervezők munkáit, közben pedig külföldi ösztöndíjakra pályáztam, hogy kreatívabb tárgyakkal is foglalkozhassak.

A váltás persze nem ment egyik napról a másikra. Hosszas gyötrődéssel és sok-sok álmatlan éjszakával járt. Az első időkben - még szűk baráti és családi körben is - félve mutattam meg a szabadidőmben tervezett ékszereimet. Majd ketté osztottam magam, fél napot az építészirodában, a nap másik felét pedig ékszertervezéssel és készítéssel töltöttem. De ez nem volt hosszan fenntartható állapot. A döntés végül egy kajaktúra alkalmával született meg. Ekkor döbbentem rá, mennyire elégedetlen vagyok ezzel a fél megoldással. Ezért váltottam, teljes energiával belevetettem magam az ékszertervezésbe.

Az építészként eltöltött évek azonban nem voltak hiába valóak.  Sokszor a geometriából „építkezem”, nagyon szeretem a szép arányokat, a letisztult formákat. Számomra a legizgalmasabb a különböző anyagok kombinálása és szintézise; legyen az nemesfém, természetes anyag vagy műgyanta, de az építészetben használt anyagokat is szívesen felhasználom. Hiszen ha önmagában szép egy anyag, miért ne viselhetnénk a testünkön is? Az olyan párosításokat szeretem a leginkább, melyek látszólag külön világot alkotnak.

A párosítások, az egyensúly keresése azonban nem csak az ékszereimet jellemzik. Szeretem a városi létet – Budapesten, Magyarországon élek –, de nem tudnék meglenni a természet nélkül. Nagy természetjáró vagyok. Ez egy nagy adag szabadságot ad és jól ellensúlyozza a városi élet nyüzsgő pörgését. Biztos vagyok benne, hogy ez érezhető is az ékszereimen. Van, hogy egy természeti forma vagy egy emlék, egy érzés indítja meg egy ékszer elkészítését. De sokszor előfordult már, hogy a kezembe kerülő anyagok ihletnek meg vagy egy történet inspirált. Nagyon izgalmas folyamat, amikor egy konkrét személynek tervezek. Ugyanis ekkor az Ő személyisége alakítja az ékszert.

Nagyon sokat rajzolok és modellezek is. Egyik ötlet hozza a másikat. A tárgyak folyamatosan fejlődnek, alakulnak. Mint ahogy én is. Ha tehetem, kurzusokon és workshopokon veszek részt, hogy ikonikus tervezők munkafilozófiáját közelebbről is megismerhessem.