Arata Isozaki – Sztárépítészek és ékszereik – 4. rész

2018. május 15.
LAZAR VERÓ

Aki járt már Japánban, az valószínűleg egyetért velem abban, hogy Japán maga a múlt és a hightech tökéletes ötvözete. Ékszertervező sztárépítészekről szóló sorozatom következő alanya a híres japán építész, Arata Isozaki, aki a korábban bemutatott művészekhez hasonlóan apró építészeti modelleket rejtett ékszereibe.

Arata Isozaki 1931-

Arata Isozaki a Tokiói Egyetemen végzett és doktorált építészeti és építőmérnöki szakon. Kenzó Tange Pritzker-díjas építész tanítványa volt, később együtt is dolgoztak. 1963-ban saját céget alapított. Korai munkáiban az európai hatások voltak érzékelhetők, emellett terveiben megalkotta a tradicionális japán építészet és a modern technikák tökéletes elegyét. Később a posztmodern stílusjegyei jellemezték művészetét. 2005-ben Olaszországban is megnyitotta irodáját, Arata Isozaki & Andrea Maffei Associates néven. Több komoly amerikai egyetem professzora.

Arata Isozaki ékszerei és épületei

Ékszertervezésbe Cleto Munari (designer, vállalkozó) felkérésére kezdett. Így lehetett az építészeti álomcsapat része, akik az olasz cég felkérésére ékszereket terveztek az 1980-as években. Ebben az időben épületeit már a posztmodern jegyében tervezte, és persze ezek a stílusjegyek egyértelműen érezhetőek az ékszerein is. Saját bevallása szerint az ékszereinél a boltívek, kockák, piramisok, hengerek formanyelvét használta. Minden, amivel foglalkozott, az építészet kiterjesztése. Sosem akart ékszerszakértővé válni. Annak ellenére, hogy nagyon különleges darabokat tervezett, amelyek egy nő számára valódi kincsek lehetnek, saját felesége például nem viselte is ékszereit, mert nem illettek a stílusához, ő ezeknél jóval visszafogottabban öltözködött. Úgy gondolta, hogy inkább kissé „őrült nőknek” valók az ékszerei. Isozaki ékszerei tervezésekor mindig arra gondolt, hogy apró műalkotásaival talán majd egy kis varázslatot visznek a hölgyek életébe, mikor épp valamelyik ékszerét viselik. Ékszerei csupa nemes alapanyagból készültek: arany, lapis lazuli, türkiz, piros agát vagy piros korall. Érdemes megfigyelni, ahogy ékszereiben visszaköszönnek az általa tervezett épületek formavilágai.

Ívelt gyűrűjét 1984-ben készítette Cleto Munarival. Korábban több hasonlóan kígyózó épületet is tervezett, könyvtárépületnek vagy épp golfklubnak.

 A gyűrű tetején lévő félhenger motívummal korábban tervezett épületeinél is találkozhatunk.

Piramisok és Piramisok!
Ki gondolná, hogy a piramisokat jóval a fáraók kora után, modern anyagokkal és stílusjegyekkel is ötvözhetjük, aminek hatására a piramis elveszíti ókori jellegét, és valami egészen újszerű születik belőle – különösen, ha egy gyűrűre helyezzük.

A gyönyörű medálon megjelenő raszterrács és félkör, négyzet motívum egy korábbi tervében is szerepelt.

A hengerek és félhengerek munkáinak visszatérő elemei, mégis olyan sokféleképpen alkalmazza őket, hogy nincs olyan érzésünk, mintha újra és újra ugyanazt a formát ismételné, minden alkalommal egy új gondolatot, egy új jelenséget ad át nekünk.

Ha kíváncsi vagy a Sztárépítészek és ékszereik sorozatom előző részeire is, olvasd el korábbi blogbejegyzéseimet:
Zaha Hafid – 1. rész
Frank Gehry – 2. rész
Hans Hollein - 3. rész

Ha érdekel, hogy építészként milyen ékszereket tervezek, nézz körül weboldalamon.

Az ékszerek forrását itt és itt találod, az épületekét pedig itt.